Kirándulós a cafeblogon

Kedves kirándulós pajtások!

A blog új bejegyzéseit mostantól a Cafeblogon, ezen a címen érhetitek el. http://kirandulosblog.cafeblog.hu/
Hogy miért? Mert bekerültem a Cafeblog VIP programjába, ami remélhetőleg azzal jár majd, hogy még többeb felfedezik és csatlakoznak hozzánk a virtuális és valós kirándulásokon.

Az eddigi bejegyzéseket természetesen itt is megtaláljátok majd, de az újakat kérlek, a cafeblogon keressétek.

Mivel most költöztetem életemben először blogot, szükségem van egy kis időre míg leküzdöm a technikai akadályokat, és eltörlöm az olyan bakikat, amelyek pl. a videókkal történtek. Nem importálta őket az új rendszer, de no problem, ezt hamarosan megoldom.

Köszönöm, hogy eddig is velünk jöttetek, olvastatok és követtetek. Gyertek a cafeblogra is. Ott már vár titeket egy új bejegyzés, az erdőszéli elhagyott kastályról.  

Keressetek kikericset!

Virágzanak az őszikék. Levéltelen, csupasz kis virágaikról Borbás Vince botanikus doktor azt írta:... gyakran úgy tetszik, mintha valaki leszaggatott puszta virágokat szurkált volna a száradó őszi fű közé.

Ezek a képeket pár napja készítettem a Mecsekben, Püspökszentlászlón. Ha mostanában mentek kirándulni, az ország több pontján is találkozhattok nedves réteken, legelőkön a védett őszi kikericcsel, amely hasonlít a kertből jól ismert kora tavasszal nyíló krókuszokhoz. Tavaly mi a balatoni bicikliút mellett találtunk.

Az őszi kikerics egy roppant érdekes vadvirág:  finom, halványlila, törékeny kis liliomféle, halálos méreggel  a belsejében. Méreganyaga a colhicin, ami nagy mennyiségben fogyasztva igen csúf, fulladásos halált okozhat. Először csak kiszárad az ember szája, csökken a vérnyomása, majd fokozatosan lebénul, és a mérgezés 2.-3. napján beáll a halál keringési és légzési elégtelenség miatt. A régiek szerint még ennél is gyorsabb. Úgy gondolták, „… hogy a gumójától még aznap meg kell halni…” – legalábbis ezt jegyezték fel róla a Pallas nagy lexikonban száz egynéhány évvel ezelőtt.

Nyelvészeknek a növény latin neve is igazi csemege: Colhicum autumnale. A második szó - gondolom kitaláltátok - az őszi virágzásra utal, az első pedig állítólag Kolchis, az ókori méregkeverők városának nevéből származik, ahol az örök fiatalság csodaszerét keresték.

Colhicinnel egyébként kísérleteznek a rákkutatásban is, mert gátolja a sejtosztódást, de Dr. House-nak is volt colhicin mérgezett páciense, egy fiatal srác, akinek Extasy-val jutott az anyag a szervezetébe. Akit érdekel az esetleírás, az itt megtalálja.

Búcsúzóul pedig egy irodalmi érdekesség: Arany János erről a növényről nevezte el kései versciklusát őszikéknek.


"Őszikék"
(Ez új gyűjtemény szándéklott címe)
Olvasó, ha fennakadsz, hogy
   Könyvem címe "Őszikék",
Tudd meg: e néven virágok
   Vannak ősszel, és -- csibék.

Fotó:wikiről

Végre itt az ősz!

A kedvenc évszakom, és abból is a kedvenc hónapom a szeptember. Kövezzetek meg, de én már alig vártam, hogy elmúljon a nyár. Miért?
 
Mert végre lehet sétálni, bringázni, túrázni és egyáltalán kint lenni anélkül, hogy az ember csatakosra izzadná magát.

Mert nincs hideg, és nincs meleg. Pont jólvan így, ahogy van.

Mert jólesik a forró kávé, vagy a meleg tea.

Mert ilyenkor érik a legeslegszebb gyümölcs a világon: a szilva. Néha csak azért leszedek belőle egyet, hogy kifényesítsem és gyönyörködjek benne.

Mert lehet rengeteg bizbaszt gyűjteni. Ki tud ellenállni mondjuk egy friss, fényes gesztenyének? Pláne egy egy burokban lakó gesztenyepárnak!? Vagy sárga, piros, bordó, batikolt faleveleknek? Makknak, csipkebogyónak, zuzmószakállnak? Én nem nagyon, pedig tudom, hogy otthon csak elszárad, összeaszalódik, vagy már a zsebemben elmorzsolódik. Mégis mindig felszedek valami kincsnek titulált kacatot.

  

 

És még miért jó az ősz? 

• Például mert jó szagú. A tarlók mellett még érezni a szalma és a szénaillatot.
• Mert lehet vonuló madarakat látni, és lehet az északról érkezőket várni: vadludakat és darvakat.
• Mert lehet szarvasbőgést hallgatni.
• Mert giccsesen harmatosak reggelente a pókhálók, így jobban látszanak, és nem megy bele az ember olyan könnyen arccal. 
• Mert hordhatom a piros gumicsizmámat. Nem szívesen gyalogolnék benne huzamosabb ideig, de ház körüli tevés-vevésre, és rövid, de sáros sétákra nagyszerű. 
• Mert lehet fákat meg tulipánokat ültetni.
• Mert lehet őszi kikericset és gombákat keresni.
• Lehet menni barátokhoz szüretelni.
• Mert lehet vastag levélszőnyeget rugdosni.
• És mert a kedvenc verseimben mindegyikben ősz van. És ősz van azokban a filmekben is, amelyeket csak a látvány, a képsorok kedvéért is újra-újranézek.

Még néhány kép ami talán növeli a lelkesedéseteket az ősz iránt:

Na ki az aki felismeri, hogy melyik film kulissza möge ez a kép? Annyit segítek, hogy ez is ősszel kezdődik.

Akit érdekel a lakberendezés, feltétlenül kattintson át az ágyasztaltv-re. Benedeknél is van néhány indok - és szuper dekor - arra, hogy miért klassz az ősz.

A képek forrása sorrendben itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, meg itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt meg itt. 

Kezdődik a bogyószüret

forrás:tyra's garden

Ha nincs egy vasatok sem, vagy van, de szeretnétek felvágni a barátok előtt mondjuk egy grúz kökényszósszal, akkor mostantól már vihettek a kirándulásokra zacskót, dobozt, kosárkát. Érik a bodza, és nemsokára a som, a kökény és a csipkebogyó is.  

Forrás: pinterest

A minap ment előttünk egy piros zsiguli, aminek a csomagtartóját a szállítmánytól nem lehetett becsukni. Valami feketés-vöröses, távolról rongynak, vagy gubancos fonalnak kinéző cucc volt benne. Találgattunk, hogy mi lehet, de csak akkor tudtuk megfejteni, amikor már majdnem a kocsi mellett voltunk előzés közben. Bodzabogyóval és az egész családdal volt megrakva.

Hogy mit csinálnak ilyen rettentes mennyiségű bodzával arról fogalmam sincs, bár kétségtelen, hogy elég sokmindenre fel lehet használni. Jó például szörpök, borok színezéséhez, likőrnek, pálinkának, zselének, de van ahol beleteszik sütibe, szószókba vagy fagyiba. Én eddig még csak a virágát használtam, mert a bogyóval nem volt türelmem bajlódni, úgyhogy a feldolgozásról személyes tapasztalatból nem tudok beszámolni, de ajánlok néhány weboldalt, remek receptekkel: itt, itt, és itt.

Enni egyébként már ettem bodzalekvárt, mert barátaim nem olyan restek ez ügyben, mint én. Nagyon kellemes, selymes állagú, édes, de mégsem gejl - bár ez nyilván a hozzáadott cukor mennyiségétől is függ - és nagyon szép színű lekvár.

fotó:ginandcrumpets.com

Ha nem vagytok nagy erdőjárók, vagy botanikusok, akkor a biztonság kedvéért gyűjtés előtt készüljetek fel, vagy ott helyben ellenőrizzétek a bokrot egy növényhatározóban, mert létezik egy gyalogbodza nevű növény is, amelynek a bogyói szintén csábítóak lehetnek, de mérgezőek. Nektek a fekete bodza kell!

Nálunk a kertben is van egy terebélyes bokor. Ilyenkor ősszel hatalmas rajta a forgalom. Jönnek rigók, barátposzáták és mindenféle madárkák csemegézni róla. Az eredmény általában a ház előtt álló kocsin jelentkezik: hatalmas, szétloccsant lilás-feketés madárszarok formájában. Eleinte bosszankodtunk rajta, de ma már csak röhögünk, és tippelünk a rekorderekre.

Kedvcsinálónak pedig néhány recept és késztermék: van pl. grappával kevert csipkebogyódzsem, sonkás-krémsajtos pirítósra, itt a recept a grúz kökényszószhoz, és a bodzamártáshoz, amit vadhúsokra önthetsz.

Ez itt egy galambmell bodzabogyómártással a bbcgoodfood kínálatából.

Apropó! Zsebbe ne gyűjtsetek. A bodzabogyóban, de másokban is, iszonyú erős festékanyag van, ami az életben nem jön ki a ruhátokból, ha véletlenül összenyomódik.

Vízitúra gyerekekkel a Körösön - 2. rész

Mi utaztunk Butabogárral.

Hulla fáradtan érkeztünk Köröstarcsára. A kikötőből üvöltő zenét már messziről hallattuk a vízen, úgyhogy alvásügyben nem sok jóra számítottunk. Ezeken a kis vízparti party helyeken, ahol van egy-két tűzrakóhely és egy büfé sörrel, mindig valakinek a név- vagy születésnapját ünneplik szép nyári estéken, többnyire rettenetes zenével.

Tábla a kishajókikötőben. Tudja vki mi a fene az a sólyapálya?

A kemping és a büfé egyébiránt nagyon olcsó, az objektum gondnoka pedig igazán jó fej. Negyvenes fickó rövidnadrágban, papucsban, matrózpólóban. Azonnal elénk slattyogott, amint bekanyarodtunk a kikötőbe, és segített kiemelni és felcipelni a hajókat. Szabadkozott kicsit azért, mert  valószínűleg hangos zenére számíthatunk majd hajnalig, de mivel nincs más hely, ahol táborozhattunk volna a közelben, próbáltunk nem tudomást venni az egészről.

Kipakoltunk, sátrat vertünk, Gábor barátunk pedig estére olyan paprikás krumplit főzött a bográcsban, hogy Janó és Dugó a végén kenyérrel még ki is törölgették. Sőt, így utólag bevallom, még aludni is tudtunk a zene és a hepehupás, kőkemény fekhely ellenére, mert a fáradtság és a sör legyőzte bennünk az ünneplők zsivaját.

 A két-három útba ejtett kikötő és parti büfé egyébként nagyon kellemes meglepetés volt. No nem a cizellált infrastruktúra miatt, hanem azért mert bár a szolgáltatások fogalmazzunk így, nagyon egyszerűek, de az ott lévő emberek ezt a kedvességükkel, és valamiféle természetes segítőkészséggel kompenzálják. Egy nagyvárosi, rohanó, arrogáns már-már normálisnak tűnő taplóság helyett itt eléd jönnek, megfogják a holmidat, segítenek cipekedni, berakják a jégakkukat a büfé fagyasztójába reggelig, útba igazítanak, megnyugtatnak, hogy sátrazhatsz távolabb is, hisz az őr itt lesz, vigyáz éjjel a hajókra, és ha jégkrémet akar valamelyik gyerek, akkor beengedik a pult mögé, hogy maga válogathasson a hűtőben. Hogy melyik helyek voltak ezek? A Békés-Dánfoki üdülő központ, a köröstarcsai kishajókikötő, és a Félhalmi horgásztanyák.A többit megmutatom képekben:

A kényelmes horgász hajója

Kiszárad fák törzsei nyúltak ki sok helyen a folyóból.

A sárga virágmező amibe beeveztünk, a vízitök.

Többször is megálltunk, hogy a srácok beugorhassanak.

Janó behúzta a lapátot és várt, hogy talán majd visz a víz. Nem vitt. Sőt, a szél inkább visszafelé fújt amikor nem eveztünk.

nagytakarítok

Remek vízálló zsákot kaptunk ajándékba angliai barátainktól, pont a túra előtt. Nagyon jól bevált. Erős, könnyű bele csomagolni, és egyszerűen zárható. Szerettem.

A félhalmi kikötőőr vagonja, fűzfája és mercije.

A dolognak ezt a részét a fiúk kevésbé élvezték. Néha atyai tekintélyt és dorgálást kellett bevetni, hogy részt vegyenek a rakodásban és a holmik cipelésében. Úgy érezték, hogy ez abból a kevéske, értékes időből vesz el, amelyet barátaikkal tölthetnek még a nyáron.

Bekészített akasztókötél öngyilkosjelölteknek.

Néhány arc a díszes társaságból. Az asztalos, a könyvelő, a tanár, a közgazdász, a blogger, a jó gyerekek, a rossz gyerekek, az egyetemista, a kiskamasz királylány és a többiek. 

Végül csemegének az evezés mozgóképen, és Dugó barátunk világraszóló panasza: elfogyott a termobögrémből a hosszúlépés.... Azt kívánjuk Dugó, hogy ennél nagyobb problémád, sohase legyen.

 

Vízitúra gyerekekkel a Körösön

Úgy megégtem a vízitúrán, mint Tutajos a Tüskevárban. Alig tudok hátradőlni a székemen.Aúúúúúú!
Gyerekes vízitúrán voltunk a hétvégén a Körösön, hogy kineveljük saját öregedő, pocakosodó, elkényelmesedő vízitúrás társaságunk utánpótlását.

Janóval mi egy nappal később csatlakoztunk, de már 5.40-kor felkeltünk, hogy időben leérjünk a békési duzzasztóhoz, nehogy ránk kelljen várnia a csapatnak. Félálomban csomagoltunk, így a polifoam helyett a radiátor mögé való hőtükröt raktam el véletlenül.

Persze kár volt rohanni. A társaság még akkor mászott elő a sátrakból. Onnantól pedig tapasztalatból tudtam, hogy még órák vannak hátra az indulásig, úgyhogy cefrés hordókba gyömöszöltük a cuccainkat, és felkerestük a parton a horgász büfét.

Janó legfontosabb úti egysége a hűtőláda.

Jó kis hely ez. A fa bodega mellett rózsás kárpitú kanapé, a másik oldalán csocsóasztal áll, előtte székek, kis asztalokkal egy nagy fa árnyékéban elszórva. A kávét porcelán csészében kapjuk, és meglepően finom az árfekvéshez képest. Darálós kávéfőzővel készült. Ha figyeltek egy pár másodpercig amikor valahol kávét kértek, akkor a darálós masináknak könnyen felismeritek a hangját, mert némelyik olyan hangosan darál, mint egy traktor. Ez általában jót jelent. A kávé, kisfröccs, cigi kör után végre bepakoltuk a kenukba a holmikat, kikötöztünk mindent spárgával, hogy ha felborulnánk, ne ússzanak el a cuccaink, és vízre szálltunk.

6-12 éves gyerekek voltak velünk a csapatban. Eleinte egy kicsit nyüszögtek ugyan, amiért nincs internet a hajókban, de ez a hiányérzet a kaland hevében gyorsan elmúlt. A srácok machete-vel fát aprítottak, kardoztak, kagylóhéjat gyűjtöttek, felderítettek, versenyt eveztek velünk, és a parti fákra lógatott kötelekről ugráltak a folyóba.   

Induláskor rengeteg döglött kagylót láttunk. Kifordult, málló testük ott lebegett a hajóink körül, majd ahogy távolodtunk egyre kisebbek lettek a tetemek. Volt egy szakasz, ahol az elpusztul kis kagylók pont úgy néztek ki, mintha valaki megcsócsált rágóval köpte volna tele a vizet. Nem tudom mi lehetett a pusztulásuk oka, valószínűleg túlságosan felmelegedett a folyó, és nem volt számukra elég oxigén.

Később, ahol mélyebb és szélesebb lett, már kitisztult a víz, és egyre szebb lett a táj. A parton igazi dzsungel: ártéri ligeterdő öreg, víz fölé hajló fűzfákkal - ezek alá ha tudtunk, beeveztünk, árnyékot keresve - és hatalmas, vadszőlő subába bújt nyárfákkal, amelyről úgy lógnak le a szőlőindák, mint a liánok a trópusi esőerdőkben.

 

Időnként felrebbent előttünk egy szürkegém, vagy elsuhant ragyogó kék nyílként egy jégmadár. A víz felett fecskék cikáztak a magasból pedig gyurgyalagok  prüntyögése hallatszott.

Jégmadár, de sajnos nem nekem sikerült így lefotóznom.Ez a kép a wikiről van.

Amikor elfáradtunk, behúzódtunk egy-egy fűzfa árnyékába, bontottunk egy limonádésört a hűtőtáskából, ringatóztunk a vízen, és figyeltük az evezőlapátra szálló szitakötőket.

A nap vége felé egyre gyakrabban ismétlődött ez a jelenet. Kezdtünk nyűgössé válni. No nem a gyerekek, hisz ők jól a szórakoztak: ha volt kedvük eveztek, ha nem, akkor a vízbe ugráltak és csatáztak. Mi lettünk egyre nyűgösebbek,  mert kemény az ülőke, mert nincs sodrás, és sokat kell evezni, mert a fényvédő ellenére leégtünk, ami fáj, mert a jégakkuk elolvadtak így nem hűtötték tovább a sört és a csokit. Panaszaink sora nőttön nőtt. Több mint 20 km-t eveztünk Köröstarcsáig, ahol dübörgő zene fogadott minket a kempingben.

Folyt köv. hamarosan.